Anya a keleti végekről származik, így mindig úgy kalkulál, hogy Erdély sokkal közelebb van, ha például Debrecenhez viszonyítjuk. Kézenfekvő, hogy ki kell próbálni méteres hóban is. Legutóbb elég kalandosan indult a túra, otthonfelejtett igazolvánnyal, négy órás várakozással az okmányirodában, magyargyűlölő szállásadókkal és meleg víz nélküli hotellel folytatódott a kalamajka - de legalább most nem kellett egy autót sem felráncigálni a fagyott szerpentinen, mint 2016 januárjában.
A Bihar-hegység, vagy Erdélyi-szigethegység egy igazi kis csodavilág, három ezernyolcszázas csúccsal a Nyugati-Kárpátok tagjaként magasodik a történelmi Partium területén. A hangsúly Vártop esetében a történelmin van - magyar szót kizárólag a turisták szájából hallani, bár a helyiek megértenek ezt-azt, ha nagyon akarják. Bár többnyire nem akarják. Viszont legalább az angol sem az erősségük :) Szerencsére a Bihar-hegységet nem is beszélgetési célból keressük fel elsősorban, hanem a páratlan természeti szépségek miatt. A Pádis fennsík, a Vigyázó csúcsa, a Csodavár barlangja, a Fekete kövek mellett Vértopot (Vârtop-ot) is nyugodtan felírhatjuk a látnivalók listájára, főleg ha egy kis síeléstől sem riadunk vissza. A településen különös hangulatú sípálya működik - sosem voltam még olyan pályán, aminek az aljában bazársor van, így csúszás után színes parókát, népies bekecset, helyi lekvárt és faragott fokost is bármikor vehetünk, már ha erre támadna gusztusunk.
Szállás, információ: Vértop szállás-téren nem éppen a legolcsóbb választás, viszont pompás környezetben szállhatunk meg. Cserébe az élelmiszer (vagyis az egyetlen 'magazin' kínálata) és az éttermek nem drágák, és a sípálya is olcsónak számít az osztrák, de még a szlovák pályák mellett is. Hivatalos turisztikai oldalt nem találtam, a netről kell összeszedegetnünk az információt.
Megközelítése: Budapesttől 421 km távolságra fekszik, ami egy egyszerű síeléshez azért kicsit húzós. Debrecenből máris feleződik az út, és jó útviszonyok mellett kicsit több, mint három óra alatt meg is érkezünk. Vârtop tökéletes kiindulópontja a csillagtúráknak, Zengőkőre, de a Csodavárhoz is eljuthatunk 2-4 óra gyaloglással - nyáron. Télen már a pirossal jelölt út első száz méterén elakadtunk, hiába volt szépen kitáblázva (még magyarul is!), a közel combközépig érő hó mégiscsak visszafordulásra késztetett bennünket. Na meg a farkasordító hideg, amit sikerült kifogni... ennek gyermekünk hangot is adott, így nem erőltettük a hótalpas túrázást.
Gyerekkel ajánlott? Télvíz idején inkább a gyakorlott, hordozót jól bíró túrászoknak ajánlott. Igazán nagy hidegben inkább maradjunk a szállás környékén, sétáljunk a környező dombokon és szánkózzunk a kiépített pályán. Még csúszóalkalmatosságot sem kell magunkkal vinnünk, mert ezernyi műanyag szánkó várja, hogy kikölcsönözzék. Ha pedig rengeteg elvesztegetni való lejünk maradt, csüccsenjünk fel egy lovasszánra - az öreg bácsikák már alig várják, hogy jó pénzért nagyjából három percet járathassák a lovaikat!
"Ki a világból-tipp": Ha síelni vagy snowboardozni indulnánk, készüljünk fel rá, hogy a felvonóknál elég sokat kell várni, mert főleg a karácsonyi szabadságok és a hétvégék alatt számosan látogatják az Aranyosi síterepet. Viszont a pályával szemközti dombokról nem csak a príma szűzhavat élvezhetjük, de a városka szép panorámájában is gyönyörködhetünk.
Képek: saját
